Ez egy véleménycikk az “Itt érzem magam otthon” című filmről, helyenként spoilereket tartalmazhat.
Én már egy ideje eltemettem a magyar filmeket, de nagy ritkán kitermel a hazai filmipar, vagy leginkább a független filmesek valami olyat, ami túlmutat a szokásos végletekig kínos vígjáték, vagy történelmi sémán.
Ilyen volt például a Martfűi rém, amiről hasonlóan jöttem ki a moziból, mint most az Itt érzem magam otthon vetítéséről.
Nehéz szavakba önteni az élményt, úgyhogy talán onnan kezdem, hogy én eredetileg meg sem akartam nézni ezt a filmet, számomra Molnár Áron jelenléte bármiben borítékolja a pocsék színvonalat, és a ripacskodó alakítást.
Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Áron alakítása nem csak hogy teljesen rendben volt, de még azt is elfelejtettem közben, hogy ez ugyanaz az ember, aki egyébként közepesen kínos videókban válaszol politikusoknak, meg kiégett NER celebeknek.
Ugyanez a pozitívum mondható el az összes többi szereplőről is, egy kicsit mindegyiknél kilóg a lóláb, hisz mindannyian egy szerepet játszanak, nem csak mint színészek, hanem mint szereplők is. Itt kerül a képbe a családba frissen bekerülő Lovas Rozi karaktere is, aki szintén teljesen hitelesen játssza az elrabolt, de túlélni, és megmenekülni vágyó karakter szerepét.
A forgatókönyvet Veres Attila írta. Itt akár le is zárhatnám azzal, hogy most mindenki menjen és kezdje el olvasni Attila műveit. Kezdve az Odakint Sötétebbel egészen a Valóság Helyreállításáig, de valójában lehet sokkal jobb ezt fordítva megtenni. Én kényszeredetten is kerestem a párhuzamokat a már olvasott történetekkel, és ezeket a párhuzamokat helyenként meg is lehet találni.
Ritka az olyan film, aminek ennyi rétege, ennyi mondanivalója van, pláne akkor, ha magyar alkotásról beszélünk. Az elbaszott családmodellektől kezdve a stockholm-szindrómán át a bántalmazó kapcsolatokat érintve egészen odáig, hogy a társadalmunk mennyire függ a már kiépült és megszokott rendszertől.
Mindezeket a film nem rágja a szánkba, nincs nyílt politikai üzenet, pusztán csak ad egy kemény és egyértelmű kórképet, mint amikor az orvos a kezedbe adja a leletet, hogy a helyzet kb. reménytelen, de megpróbálhatsz elfutni, hátha sikerül.
A gépezet pedig, ugyan pár fogaskerék már ki lett itt-ott cserélve, ha megkopott, de olajozottan működik, már ki tudja mióta. A te sorsod pedig egyértelmű ebben, vagy elfogadod azt, amit ebben a színjátékban osztottak neked, vagy te leszel a következő fogaskerék, ami cserére szorul. A gépnek működnie kell, a játéknak mennie kell tovább, hisz oly sokan függenek tőle.
Mindenkinek megvan a maga fontos szerepe a gépezet, vagy épp a hazugság működtetésében, a valóság pedig nem állítja helyre saját magát, tenni is kell érte, de vajon érdemes?
Ezt a filmet mindenkinek csak ajánlani tudom, nézzétek meg moziban, amíg még tehetitek, de stresszlabdát vigyetek magatokkal.